Talán 7-8 éve foglalkoztat a téma, miután nap mint nap láttam, hogy az óvodában a gyerekek egymás után fordítják a gyűjtővödörbe az uzsonnájukat (hagymás, zsíros kenyér, tonhalkrémes szendvics, stb). A sokadik alkalom után már azon morfodíroztam, vajon miért tesznek étlapra olyan ételeket, melyek kapcsán nyilvánvaló, hogy nem fogják megenni a gyerekek?
Aztán jöttek az iskolai évek, s a gyerekek nem eszik meg ezt, azt, a leves forró és nincs idő megvárni, míg kihűl, mikor az egész iskola egyszerre végez, óriási a sor, amit nem várnak ki sokan ...
Ezek jutnak most eszembe.
Az előfizetés havi szintre szól, amiből lemondani csak betegség esetén lehet egy 45 perces időablakban (7:00 - 7:45), ha jól emlékszem.
Szeretnéd, hogy a gyermeked étkezzen, de "nem vagy jó szülő", mert válogat a gyermeked. Ugyanakkor milyen jó lenne, ha mégse külön megoldandó feladat maradna, hogy egyen normálisat is.
Mi a megoldás?
A.) Befizeted a hónapot, reméled, hogy minél többet eszik, s amikor mégsem, azzal a Gameszt támogatod.
B.) Nem fizeted be és megoldod valahogy másképp.
Azaz 30 nap, vagy 0?
Miért nincs megoldás a kettő között?
Lehetne!
A gondolat nem újkeletű és van is rá működőképes megoldás.
Van egy őrbottyáni(!) fejlesztésű szoftver, mely évek óta több iskolában is biztosítja, hogy a szülők megválaszthassák, mely napra, ételekre fizetnek elő.
Miben is látom a problémát az étkeztetéssel kapcsolatban?
- Vannak ételek, melyek vélhetően nagy arányban landolnak a kukában.
- Tisztázandó kérdés, hogy az étkeztetés lényege a rendelkezésre állás, vagy a gyermekek étkezése?
- Ha gyermekek étkezése a cél, van-e kontroll a rendszeren belül, mely annak hatékonyságát hivatott folyamatosan növelni? (problémák, feleslegek minimalizálása)
- Beszélhetünk-e egyáltalán problémáról? Van-e adat egyáltalán arra vonatkozóan, hogy a napi előfizetetett ételekből mennyi kerül ténylegesen elfogyasztásra? - Mert ugye a felvetésem az csak pár impulzus alapján született és lehet, probléma sincs.
- Ezzel együtt az a kérdés is felmerül, hogy vajon hány plusz előfizető lenne, ha lehetne egy-egy napra is előfizetni? Mert ugye minek kifizetni azokat az ételeket, melyekről úgyis tudod, hogy nem eszi meg a gyermeked!?
- A forró leves probléma mennyire általános? Mennyi idő áll rendelkezésre az ételek elfogyasztására? Tényleg nincs idő megvárni, hogy fogyaszthatóra hűljön?
- No, és akkor itt vannak a támogatások! Annak idején furán néztek ránk, hogy fizetjük az étkezést, mert szinte mindenki támogatást igényel, amit úgysem ellenőriznek. Ha viszont az önkormányzat fizeti: kit érdekel, hogy a kukába megy!? - Biztos nem számít, mire fordítja a település a pénzt?
- Ha - mert ugye konkrét adatok nélkül csak feltételezés - sok a kidobott étel mennyisége:
- Miért szerepelnek az étlapon olyan ételek, melyekről előre tudható, hogy nem fogják megenni?
- Miért költünk ezek alapanyagára, előállításának költségeire (energia, munkabér, stb)?
Persze lehet folytatni a kérdéseket. Kitűzzük a plakátot, hogy csökkentsük az élelmiszerhulladékot, de az étkeztetés rendszerét ne akarja senki piszkálni.
Mert hát megkerestem több érintettet is a téma kapcsán: élelmezés vezetőt, Gamesz vezetőt, polgármestert, polgámester helyettest, önkormányzati képviselőt, de ... megint egy személyes vélemény: úgy érzem, mintha senki nem szeretné, hogy firtassam a témát.
Az eddig kapott válaszok:
- Finom az ebéd.
- Szűk a mozgástér az étlapok összeállításában.
- A Gamesz csak biztosítja a hátteret az étkezéshez, nem szívesen szólna bele.
- Várjak még egy kicsit, mert pont most lesz átalakítva a rendszer. - hangzott el ez talán 2 éve
A szembejövő impulzusok a téma kapcsán (a teljesség igénye nélkül):
Svédasztalos menzákra áll át több szegedi iskola
Nincs rá se jogalap, se minisztériumi engedély, a Kréta üzemeltetője mégis a rendszerükön keresztül szedetné be az ebédpénzt
Siralmasan kevés zöldséget és gyümölcsöt esznek a magyar gyerekek - hiába szerepel az étlapon, ha nem eszik meg
A túlélésért küzdenek a közétkeztetők, most még szankcionálják is őket - ebből kiemelném ezt a részt:
„Egy korábbi felmérésünk rávilágított arra, hogy a diákok nemcsak amiatt hagyják ott az ételt, mert nem ízlik nekik, gondot jelent az is, hogy sok esetben nem jut elég idő az étkezésre. Mérésünkből kiderült, hogy nemegyszer egy ebédre nyolc perc sem jut. Emiatt a forró leves elfogyasztására a diákoknak szinte esélyük sincs” – mondta a Nébih Vendéglátás és Étkeztetés Felügyeleti Osztályának egykori vezetője, kiemelve: éppen az említett tényezők miatt a KÖZSZÖV tagjainak becslése szerint a megfőzött ételek 20 százaléka hulladékká válik."
Így lehet működőképes a menza, ahol a gyerekek maguknak szednek
Svédasztalos menzák biztonságosan a Nébih tanácsaival
Szóval vélelmezek egy problémát, amiről sejteni lehet, hogy valós, hiszen a NÉBIH egyik korábbi vezetője is nyilakozott erről. A felvetésemre adott reakciókból is ki lehet egy olyat olvasni - bár ez is csak vélelmezés - hogy tudjuk a problémát, de ne piszkáljuk, mert csak nagyobb probléma szakad a nyakunkba.
Feltételezem, hogy az étkezés működtetésében résztvevők nem fogják túlságosan díjazni, hogy továbbra is foglalkoztat a téma, s hogy a nyilvánossághoz fordulok vele.
Ám ahogy nekik is mondtam, nem a saját "problémám" érdekel, hanem a rendszer működése. Első körben érdemes tisztázni, hogy valid-e a probléma. Majd azt, hogy van-e rá igény, hogy jobbá tegyük. llletve immáron nem ártana egy újfajta szemlélet a település működésébe: foglalkozzunk és nézzünk szembe a problémákkal, ne menjünk el mellettük!
