Címke: fehér por

Tehát mikor szembetalálkoztam azzal, hogy szolidabb áron is be lehet szerezni levegő minőség monitort, kicsit jobban utánanéztem, mit is lehet velük mérni.

Többféle készülék van a piacon, de a találatok között választani kellett, hogy vagy széndioxid szintet, vagy részletesebb szállóport mérek vele, mert ami széndioxidot is mér, az legfeljebb csak PM2.5-ös szállóporral foglalkozik.

Miután ezek viszonylag alacsony áron beszerezhető műszerek, így nem is gondolom, hogy tökéletesen precíz értékekkel szolgálnak, de azt remélem, nagyjából megközelítik a valóságot.

Végül a szállópor mellett döntöttem, mert azzal talán gyakrabban találkozni, mint az elhasznált levegővel, ill. fontosabb azt kimutatni.

A beszerzett készülék tehát mér:

• Hőmérsékletet
• Páratartalmat – ez amúgy sem árt, bár már egy ideje mérjük otthonunkban, s ügyelünk a megfelelő szintre. Az ideális szint 40-60%
• TVCO-t (total volatile organic compounds, azaz összes illékony szerves vegyület) – alacsony hőmérsékleten elpárolgó szerves anyagok, mint pl. padlóburkolatok és -bevonatok, festékek és lakkok, tömítések és ragasztóanyagok, melyek jöhetnek többek között bútorokból, szőnyegekből, stb. A német Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal szerint a hosszabb tartózkodásra szánt helyiségekben a TVOC-érték tartósan az 1 – 3 mg/m³ tartományt ne haladja meg. Forrás: trotec.com Magyarországi szabályzás: net.jogtar.hu
• HCHO-t (formadelhid) – “Sok formaldehidtartalmú anyag, mint például faanyagok, padlóburkolatok, vagy textíliák, a kigázosodás révén még hosszú ideig a belélegzett levegő kontaminációját okozhatják zárt terekben. Rákkeltő anyagnak minősítve … A német Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal irányértéke szerint ezért az 0,1 mg formaldehid koncentrációt belső téri levegő köbméterenként nem szabad meghaladni – rövid időre sem!” Forrás: trotec.com
• Szálló port: PM10, PM2.5, PM1.0

Ez utóbbiról kicsit bővebben:

A szálló port kémiai összetételtől függetlenül, csupán fizikai alapon, a részecskék átmérője szerint csoportosítják. A 100 μm-nél kisebb szemcsék már belélegezhetőek (inhalábilisak), de ezek nagy része az orrban és a szájban, legkésőbb a gégefőnél elakad, nem jut mélyebbre a légutakban. A 10 mikronnál kisebbek már túljutnak a garaton (thorakális frakció). A 4 mikron alattiak bejutnak a tüdőbe (respirábilis frakció). A 2,5 μm-nél kisebbek pedig már egyáltalán nem, vagy nehezen ürülnek ki a tüdőből (akkumuláció). A 1 μm alattiak pedig már a véráramba is bekerülhetnek.

Ehhez képest azért nem foglalkozunk túlságosan a témával. Az eddigi információk alapján úgy tűnik, hazánkban csak a 10 mikrométeres szálló porra van egészségügyi határérték, a veszélyesebb 2,5 mikrométer alattira nincs. Az egészségügyi határérték 50 micro g/m3. A tájékoztatási küszöbérték 75 micro g/m3, két egymást követő napon. A riasztási küszöbérték 100 micro g/m3, két egymást követő napon és az OMSZ szerint a következő napon javulás nem várható.

Ebből talán arra lehet következtetni, hogy vagy túllihegik a szállópor veszélyét, vagy túlságosan jelen van a probléma, de a gazdaság számára nem volna túl jó, ha alaposabban foglalkoznánk vele. Persze ez csak egy laikus feltételezés, némi összeesküvés elmélettel fűszerezve.

Mindenesetre a Dorogi Környezetvédelmi Egyesület oldalán ez olvasható:

“SZÁLLÓ POR EGÉSZSÉGI HATÁSAI
A kültéri levegő szálló por tartalmának hosszú távú hatásai a következők: a várható élettartam jelentős csökkenése a szív- és érrendszerei, a légzőszervi betegségek, valamint a tüdőrák miatti halálozás növekedése következtében. A halálozás növekedése mellet egyre több bizonyíték van arra is, hogy a megnövekedett szálló por koncentráció növeli a keringési és légzőszervi megbetegedések miatti kórházi betegfelvételek számát. A szálló por koncentráció emelkedése növeli továbbá az általános halálozás, az asztma, a krónikus nem specifikus légzőszervi betegségek, a szív-érrendszeri betegségek és a nem rosszindulatú tüdőbetegségek miatti halálozást is.

KIK A LEGVESZÉLYEZTETETTEBBEK?
A vizsgálatok nem tudtak küszöbértéket meghatározni, amely alatt már nem kellene számolni a szálló por egészségkárosító hatásával. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi határérték alatt is van káros hatás. A legveszélyeztetettebbek a kisgyermekek és a légúti megbetegedésben szenvedőek. Különösen figyelni kell a babakocsikban lévő gyermekekre, mert ebben a magasságban még nagyobb a szennyezőanyagok koncentrációja.
A szálló por veszélyességét növeli, hogy felületén nehézfémek, poliaromás szénhidrogének telepednek meg, amelyek rákkeltő hatásúak.”

No, de meg van végre a műszer, nézzük, milyen értékek születnek!

Az első bekapcsoláskor, rögtön, a délelőtti átvételt követően nem mutat semmit különöset. Ez megnyugtató. A házunk levegőjével nincs gond.

Este viszont nem normális, szállópor értékeket mutat. Az egészségügyi határérték 50 mikrogramm, az ikonok viszont csak 100 felett váltanak sárgára, ehhez képest mindhárom méretben a szállóporra több száz mikrogramm értéket mutat, így szinte mindegyik már a piros zónában van.

Hú, de jó, hogy ennyire vártam egy vacak készülékre. Próbáltam kifújni, kiszellőztetni a készüléket, hátha csak belekerült valami kosz.

Másnap reggelre ismét nomális értékeket mutatott, ám estére megint kiakadt. Ilyen poros lenne az asztalom, ahol tárolom? És ugyanez harmad-, majd negyednap.

És egyszer csak bevillant, miért ugranak meg a számok!

Korábban általában egy emeleti szobában mértem, de miután abban a helyiségben kapcsoltam be a készüléket, melyben az ultrahangos párásító is volt, rájöttem, hogy ez a változó. A reggeli szellőztetés után, a 40%-ra leeső páratartalom miatt bekapcsoljuk a párásítót, amit 50% körül, délután kikapcsolunk. Ezzel van szinkronban a mérési eredmény! Reggel, mikor már vagy fél napja nem ment a párásító, a szállópor értékek 10 mikrogramm alatt vannak. Délután, este, miután órákig ment a párásító, kiugró értékeket mér.

Megvan tehát a változó, mely hatással van az eredményre. No, de miből is adódik?

Miután lézeresen mér, s az említettek szerint, a szálló port kémiai összetételtől függetlenül, csupán fizikai alapon detektál, így az volna a logikus magyarázat, hogy a párát méri, azaz apró víz részecskéket, melyek a levegőben lebegnek. Mi másra lehetne gondolni!? Bár ennek egy kicsit ellentmond, hogy a reggeli, alacsony szállópor értéknél nem esik le a páratartalom, ugyanúgy 48-50%.

Nem hagyott nyugodni a kérdés, hiszen a PM1.0, PM2.5-ről olvasottak fényében nem tudok átsiklani ezen a mért eredményen még akkor sem, ha a vásárolt készülék minden bizonnyal csak amolyan hobbi eszköz lehet. Mert hát mi van akkor, ha az ultrahangos párásítóknál fellépő fehér por jelenség nem csak a látványból áll, hanem jelentős mennyiséget be is lélegzünk. Vajon ez miképp hat az egészségünkre? Főképp, ha télen naponta szellőztetünk, s naponta párásítunk!

Írtam hát a Levegő Munkacsoportnak, adjanak valami támpontot a jelenség mibenlétének felderítésére, de a Nemzeti Népegészségügyi Központot is megkerestem, mert azért csak nem stimmel itt valami, amire a neten nem találtam választ. Nem találtam olyan oldalt, ahol ezt a jelenséget firtatták volna. A válaszukra várva eszembe jutott, hogy csak magyar találatokat kerestem.

Nézzük hát, mit találni angol nyelven!

Kapásból találtam érdemi információt. Pontosabban egy blogot, amelyen valaki felfigyelt a jelenségre, s foglalkozott a témával. A lényege, hogy ultrahangos párásítóval kipróbált többféle vizet, s a mért eredményekben látványos különbség mutatkozott meg. Igaz, ő csak a PM2.5 értékkel foglalkozott.

A csapvíz esetében hasonlóképpen 400-500 mikrogramm/m3 értékeket mért. A szűrt víznél 80-100 körül, a palackozott víznél (ásványvíz) 800-900 körül, ám – és ez az legérdekesebb – a desztillált víznél a legalacsonyabb értékek születtek. A kép alapján talán 50 körül lehet.

Ebből feltételezhető, hogy nem víz részecskékről van szó, hiszen minél kevesebb az ásványi anyag a vízben, annál alacsonyabb a szállópor mértéke azonos páratartalom mellett.

Időközben megérkezett a Nemzeti Népegészségügyi Központ válasza:

“A párásító készülékek működésük során apró méretű részecskékeket bocsátanak ki, melyek vízből állnak. A mérőműszerek ezen részecsék koncentrációját is meghatározzák, a készülékek nem tudnak különbséget tenni a vízből álló részecskék és a kisméretű szilárd részecskék között. Definíció szerint az aeroszol részecskék közé tartoznak a levegőben található folyadék és szilárd halmazállapotú részecskék is. Káros egészséghatása az apró vízcseppeknek nincs mindaddig, amíg a párásító készülékbe megfelelő minőségű víz kerül (nem szennyezett nehézfémekkel, baktériumokkal). A nagyobb szilárd részecskéknek (fehér por) egészséghatása nem jelentős, mivel a nagyobb részecskék nem jutnak le a tüdőbe.”

Hááát … nem győztek meg, nem nyugtattak meg. A Levegő Munkacsoport pedig még mindig nem válaszolt (8 nap).

A megugró szállópor érték továbbra is aggasztó. Vagy nem kellene foglalkozni a műszer által mutatott eredményekkel? De hát a desztillált víz minimális értékeket produkál!?

Elhatároztam, hogy megismétlem a mérést különböző vizekkel. 

• Csapvíz: PM10 – 513 µg/m3, PM2.5 – 399 µg/m3, PM1.0 – 240 µg/m3
• Szűrt víz: PM10 – 168 µg/m3, PM2.5 – 131 µg/m3, PM1.0 – 78 µg/m3
• Desztillált víz: PM10 – 58 µg/m3, PM2.5 – 45 µg/m3, PM1.0 – 27 µg/m3

Tehát az említett blogban közölt adatok visszaigazolásra nyertek nálam is. A desztillált víz ultrahangos párásításával, a páratartalom emelkedése mellett kevesebb lebegő részecske kerül a levegőbe.

Mindehhez hozzátartozik, hogy a levegőbe kerülő részecskék az egész házban szinte ugyanazon értékkel mérhetőek, azaz a felső szinten egy szobában is ugyanolyan magas eredmény születik, mint az alsó szinten lévő helyiségben, ahol a párásító üzemelt.

A desztillált víz egyébként egy külön fejezet! Általában ion cseréltet lehet a kereskedelemben találni e név alatt, melyről azt írják, hogy mérgező. A gyógyszertárban azt állították, hogy párásításra használható, ám meginni semmiképp nem szabad, mert tönkre vágja a vesét. A palackra az van írva, hogy önmagában nem fogyasztható, míg más weboldalakon pedig arról írnak, hogy azért fogyasztható.

Egyelőre ennek kapcsán nem sikerült tiszta vizet önteni a pohárba, hogy végül is az ioncserélt desztillált víz mennyire mérgező, s miért. Egyszerűen csak nincsenek benne ásványi anyagok (leginkább kalcium, magnézium), ami hiány tüneteket okozhatnak hosszabb távon, vagy a hiányuk már rövid távon is, konkrétan veszélyes az emberi szervezetre, s ha veszélyes, akkor az inhalálással mi a helyzet? No, de ez tényleg egy külön fejezet.

Visszakanyarodva, az alacsony ásványi anyaggal rendelkező palackos víz próbája még hátravan, ha már belekezdtünk.

Konklúzió

1. Ki kell próbálni más elven működő párásító készüléket is.
2. Találni kell egy olyan megoldást, mellyel gazdaságosabban lehet a megfelelő páratartalmat biztosítani, hiszen pl. a desztillált víz (ioncserélt) nem olcsó mulatság.
3. Érdemes utánajárni a házi vízszűrés, vízlágyítás témakörének.
4. Jó lenne valami biztosabb válasz arra a kérdésre, hogy a hagyományos csapvíz ultrahangos párásítása okoz-e bármiféle negatív egészségügyi hatást.

Végezetül a témához kapcsolódóan pár hasznos oldal:

• Legszennyezes.hu – PM10-es szállópor térkép
• A kormány PM10 csökkentési programja
• 4/2011. (I. 14.) VM rendelet a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről
• Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Miskolci Járási Hivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya – Tájékoztatás az aktuális légszennyezettségről és szmog-helyzetekkel kapcsolatban
• Dorogi Környezetvédelmi Egyesület – Szálló por (PM10) – mi az (legszennyezes.hu cikke)?
• Ecolounge – Hazánkban a kisméretű szállópor-kibocsátás közel 70 %-át a lakossági fűtés okozza – Mit tehetünk egészségünk védelmében? Itt írnak a hulladékok égetéséről is, mely környékünkön gyakori probléma.
• Qubit – Mennyire szennyezett a levegő? Mérd magad!