Halloween kiértékelése, plusz egy ötlet

Megkaptam, átnéztem, kiértékeltem a visszajelzéseket az esemény kapcsán, amit ezúton is köszönök mindenkinek!

Azt gondolom, nagyszerű kis bulit hoztunk össze. Jó volt látni a jelmezbe öltözött gyerekeket, s a kísérő szülöket, de valahol talán még jobb volt látni a csokigyűjtőket fogadók munkáját, kik nem csak édességgel, de komoly díszítéssel, jelmezbe öltözve várták őket. Egy teljesen más töltésű életet leheltünk e két órára a településbe, mint a bármely napon, mikor épp rohanunk az oviba, suliba, munkába, vásárolni, a dolgunkra.

No, de nézzük, Ti miképp láttátok!

A 80-90 megkeresésből 57 válasz érkezett pár nap alatt, ami előre jelzi azt a lelkesedést, mely mind az előzetes, mind az utólagos visszajelzésekben is megmutatkozott.

  1. Miképp vettél részt az eseményen?

A válaszadóknál nagyjából kiegyenlített volt a részvétel. Jó hír, hogy aki jelen volt, az nem csak gyűjtött, de adott is, s azokat, akik csak gyűjtöttek, ellensúlyozták azok, kik csak állomást biztosítottak. Persze a teljes kép ettől eltérő lehetett.

2. Hányan fogadtátok a csokigyűjtőket?

Szintén pozitívum, hogy azokon az állomásokon, ahol volt fogadó bizottság, ott többnyire kettőnél többen voltak jelen, ami a tapasztalatok alapján sokkal jobb, személyesebb hangulatot biztosít. Egyébként 5 helyen hárman, s 7 állomáson öten, vagy annál többen várták a lurkókat. Néhol igazán ünnepi hangulatban!

3. Miképp fogadtátok a csokigyűjtőket?

64% csak díszítéssel, 34% pedig nemcsak díszítéssel, de jelmezben is. Ez utóbbit nem volna rossz feljebb tornázni, hiszen ez nem a válaszadók 34%-a, hanem csak azoknak, akik személyesen fogadták a gyerekeket!

4. Miképp oldottátok meg a csokiállomást?

Szóval a válaszadók közel fele nem biztosíott személyes fogadást, ami persze érthető, hiszen sokan gyűjtöttek is, s nem volt, ki ezt megoldja.

5. Milyen mennyiségű édességgel készültetek?

Ennek kapcsán elég vegyes volt a válasz. Voltak viszonylag pontos meghatározások, voltak hozzávetőlegesek. Ránézésre azt mondanám, hogy a 2-3 kg volt talán a jellemző. Azét az 5-6 kg, és a 15 eFt láttán leesett az állam. Szép és becsülendő!

6. Kitartott-e a készlet? Ha nem, mikor fogytatok ki? Ha igen, kb mennyi maradt?

A válaszadók kb 15%-nál fogyott ki a készlet, de náluk is inkább csak a vége felé.  A nagy átlagban kitartott a készlet. Ám az úgymond kieső címek esetében, ahol nem volt, vagy kevésbé voltak a közelben más állomások, ott elég sok megmaradt.

7. Hányan vettetek részt a csokigyűjtésben?

Egyedüli gyűjtők csak ketten voltak. Kettesben a válaszadók 27%-a ment, hármasban 20%, s majdnem a felük négyesben, vagy többen, ami sokkal jobb hangulatú, mint pl. kettesben.

8. Miképp gyűjtöttétek az édességeket?

Szép és megint csak becsülendő, hogy a válaszadó majdnem fele gyalogosan indult útnak. 35% a nagyobb távolságokat autóval tette meg, s a sűrűbb helyeken gyalogolt, ám 17% csak autóval járt. Nem ítélem el őket, hiszen tavaly mi is hasonlóképpen gyűjtöttünk. Idén viszont többed magunkkal, s ugyan jó sokat gyalogoltunk, de össze nem hasonlítható. Autóval tényleg csak a gyűjtésről szól, a címek ledarálásáról. Gyalogosan viszont jó volt találkozni a többiekkel, üdvözölni őket, váltani velük pár szót, s a gyerekek is jobban élvezték egymás társaságát. Az autósokat egyébként nem mindenki nézte jó szemmel, s nem tudom azt mondani, hogy nincs igazuk.

9. Mit gondolsz a kiküldött térképről?

A visszajelzések alapján azt látom, van értelme a térképnek, miután szinte mindenki használta.

10. Hány állomást látogattatok meg?

A válaszadók 36%-a 4-10 címet látogatott meg. 47% 10-20 címet, 11% 22-40. Nagyjából 17 cím volt az átlag.

11. Egy tizes skálán miképp értékelnéd az eseményt?

Ez csak felvezetőként kívántam használni, hogy mindenki átgondolja, mit emelne ki pozitívumként, s mit negatívumként, amire hamarosan rátérek. Szóval az átlag pontszám: 9,6. Nem rossz! Csak egy személy adott 6-ost, páran 8 ponttal minősítették a Halloweent, a többség 9-10 pontot adott.

12. Jelmez, ház díszítő verseny
Na, még a nagyobb témák előtt két rövidebb. A többség nem kapott a felvetésre. A jelmezversennyel azok számára szerettem volna kárpótlást nyújtani, akik nem tudtak résztvenni a csokigyűjtsében betegség, vagy egyéb családi program miatt, de nem nagyon jött jelentkező, mint ahogy a házdíszítés kapcsán sem. Ugye külön, e-mailben elküldött képekkel lehetett a részvételi szándékot jelezni. Ettől függetlenül az ígéretet tartottuk, s a közösbe beadott, ám megmaradt édességeket azok között osztottuk ki, akik jelentkeztek a versenyre, ill. az óvoda és iskola felé eljuttattunk egy-egy nagyobb csomag édességet, hogy a soron következő eseményeken szét tudják osztani a gyerekek között.

13. Megkereshetünk e-mailben akár a mostani halloween, akár más, hasonló esemény kapcsán?

Örömmel fogadtam a nyitottságot a megkeresésre. Szinte mindenki nyitott volt arra, hogy megkeressem őt a későbbiekben hasonló témában. Köszönöm a bizalmat!

14. Mi tetszett a legjobban?

A visszajelzések és az élőben tapasztaltak alapján azt látom, mindenkit feldobott az este hangulata. A csokigyűjtő vidám, jelmezes gyerekek, felnőttek, a díszítések, melyeket egyes helyeken igen gondosan kidolgoztak, s nagyon sok helyen a gyerekeket fogadó felnőttek sem voltak restek jelmezbe bújni, kifesteni magukat. A facebookon megosztott képek közel sem adják vissza azt a hangulatot, amit az utcákon, és a csokiállomásokon lehetett tapasztalni. Többen külön megemlítették, hogy ez az egész felbolydulás igazi ünnepi hangulatot adott Őrbottyánnak, de még a családi , csokigyűjtő séta is jól eső volt. Tényleg minden otthonmaradónak meg kellene tapasztalnia ezt a hangulatot. 🙂

15. Mi tetszett a legkevésbé? Min kellene javítani? Mennyire volt jellemző a mértéktelen markolás?

Hát bíz erről is érdemes beszélni, hogy lehetőséget biztosítsunk a változásnak, hogy kiküszöböljük a kevésbé ideális tényezőket.

Néhányan nehezményezték az ittas apukákat, az eldobált csokispapírokat.

Voltak, akik a csokiállomások közötti távolságokra panaszkodtak. Tény, hogy voltak nagyobb távolságok, de miután ez egy közösségi esemény volt, s nem központilag szervezett, hiszen én csak az információkat gyűjtöttem össze, s menedzseltem, így valahol mindenki tevőlegesen működhetett / működhetett volna közre az úgymond toborzásban. Nem kell másra várni! Közel sem jutott el mindenkihez az információ az eseményről, annak paramétereiről, vagy épp arról, hogy ez jó muri. Több olyantól is kaptam visszajelzést, kik tavaly még tartózkodtak ettől, de idén szembesültek azzal, milyen jó móka, s mennyire élvezik a gyerekek.

Volt pár visszajelzés az idő rövidségére vonatkozóan. Ennek kapcsán nem tudom, mi az ideális. Nem vagyok abban biztos, hogy egy hosszabb rendelkezésre álló idő hasznosabb volna. Lehet, hogy több autó volna, de lehet, hogy nyugisabb tempóban mennének. Lehet, hogy fejenként több címet lehetne meglátogatni, de így is többen kifogytak a végére, vagy épp csak elég volt a készletük. A több idő több látogatót is jelent, nagyobb csokifogyást, több, a végére kiürülő állomást, több csalódást. Az egyenlethez az is hozzátartozik, hogy egy 5 órai kezdésnél még világos volna, 9 órás befejezés pedig kevésbé gyerekbarát, hiszen még haza kell érni, meg kell számolni az édességeket, el kell mesélni a látottakat, stb.

S ha már szóba került, az egyik leggyakoribb negatívum egyes gyerekek mértéktelensége volt. A felügyelet nélküli állomásokról többen is jelezték, hogy idő elett kifogytak, de ott is volt markolás, ahol felügyelet volt. Ennek a szülői jelenlét sem volt akadálya. Azt hiszem, jövőre többek között azt is fel kell venni a regisztrációs lapra, hogy “vállalom, hogy gyermekemnek elmagyarázom a mérsékletesség fogalmát”. 🙂

Többen panaszkodtak az autós forgalomra is. Tavaly én is a “rosszak” oldalon szerepeltem volna. Azt gondolom, szülőként a gyermek öröme a cél. Ám szülőként a teljesítmény is szempont, ami talán a nagyobb gyermekekben is megvan. Gyűjtsünk minél többet! Ám a másik oldalon ott van, hogy 3-4 gyermek együtt, vagy a család, jelmezben sétálva, beszélgetve, találkozva a többiekkel, összehasonlíthatatlan az autós teljesítmény túrával. És még van egy nagyon fontos szempont!  Mások biztonságérzete. Ennek felfogására nekem is idő kellett. “Fialaton” az embernek csak az van a fejében, hogy jól vezet, mindig mindenre figyel, biztonságban van mindenki. Idővel, vagy bizonyos tapasztalatok által viszont felötlik a gondolat, mások talán másképp látják. Lehet, hogy amit én biztonságosnak tartok, azt más közel sem. Más mikor elmész autóval valaki mellett, s megint más, mikor melletted mennek el. Szóval elfogadom, hogy nem szerencsés a sok autó. Gyerekek mászkálnak az utcákon, vidámkodnak, ugrálnak. Persze mindenki figyel mindenkire, s nem is megy ész nélkül, de a biztonságérzet is fontos tényező. Érdemes ezt megfontolni!

No, és akkor néhány észrevétel az ünnepi hangulat kapcsán. Nagyon jogos felvetés az is, hogy a gyerekek köszönhetnének, ill. valamilyen interakcióba léphetnének a vendégfogadókkal, akár a Halloween szellemében egy “csoki vagy csínyt” elejtése is passzolna az alkalomhoz. Megint csak a ne az összegyűjtött édesség mennyisége legyen a fő vezérelv! Erre a kísérő szülők is lehetnének ráhatással. Ne legyenek partnerek a személytelen darálásban! Ez már csak azért is jogos, mert nem szabad feledni: ez az egész rendezvény az önkéntesség elvére épül. Mindenki, aki csokiállomást biztosít, örömet kíván szerezni a gyermekeknek, azoknak, akik odamennek a csokiért. Idő, energiát, pénzt áldoznak erre. Megérdemlik a megbecsülést!

Felvetődött az is, hogy néhány halloweeni elem hiányzott. Mint pl. a korábban említett, “csokit vagy csínyt” mondat, vagy épp a csíny része, amire persze nem volt szükség, de nem készült senki arra az esetre, ha nem kap csokit. Talán kicsit konzervatív vagyok, de közel sem vagyok biztos abban, hogy túl jó irány volna, pl. a wc papíros díszítés csínyként. Nem biztos, hogy mindenki értékelné, s miután még nem erősödött meg az esemény elfogadása, nem volna jó borzolni a kedélyeket, mert nem biztos, hogy mindenki számára egyértelműen meg lehetne húzni a határt a csínytevésben. Hasonló a véleményem az ijeszgetésről. Nem annyira bízom abban, hogy mindenki számára ugyanott van a mértéktartás határa. Előbb szilárdítsuk meg a “hagyományt”, oldjuk meg a problémákat, aztán gondolkozzunk a határok “feszegetéséről”.

Azért is jó ezeket átnézni, összefoglalni, mert már most vannak gondolataim, miképp lehetne picit javítani a felvetett problémák kapcsán. Nem feltétlenül kész javítási tervek, de együtt talán majd megszüljük az ideális megoldásokat.

15. Szerinted szervezzünk valami hasonló programot gyerekeknek? Ha igen, mi legyen az? Csak őrbottyániaknak, vagy akár településen kívülieket is fogadjunk? Pl. adventi éneklés, farsangi beöltözés, költészet napi versmondás, stb. Felvonulós, internetes, egy helyen gyülekező, stb.

Hát mit is mondjak … Volt ötlet, s lelkesedés bőven. Azt mindenképp látnotok kell, hogy ez nem egy olyan esemény, melyet egy szervezet (önkormányzat, cég) fogott össze, hanem pár család összefogásából nőtte ki magát önszerveződő módon. Ahogy említettem, én csak az információkat szedtem össze, készítettem néhány promóciós anyagot, ill. menedzseltem az adatokat, jeleztem, ha hiányzott valami, segítettem a tájékozódásban, stb. Nem szervezőként definiálnám magam. A felvetett ötletek szinte mindegyike viszont megkívánja a szervező erőt. Tehát nem elég az ötlet, azt valakinek, valakiknek a hátára kell vennie, végigvinnie.

Nézzük, milyen konkrétabb ötletekkel álltatok elő:

  • farsangi beöltözés,
  • adventi éneklés,
  • cipősdoboz gyűjtés,
  • családi nap,
  • sport rendezvény,
  • kézművesség,
  • bábszínház,
  • Betlehemezés,
  • lucázás,
  • kiszézés,
  • Mikulás,
  • mécses készítés,
  • lámpás felvonulás,
  • Mikulás futóverseny,
  • búsójárás,
  • húsvéti locsolkodás,
  • versmondás,
  • rajzverseny,
  • karácsonyi húzás.

Azért is sorolom fel ezeket, mert egy személyben nem tudom megítélni mások helyett a fogadtatást. Mindenesetre ezek nagyrésze szervező bizottságot igényel. Vannak olyan ötletek, melyeket jónak tartok, másokkal kevésbé tudok azonosulni. Mindenesetre kapacitással én sem állok jól. A Halloween előzetesen kb. ujj gyakorlatnak tűnt, ám aztán szembesültem azzal, hogy bíz sokan felületesek, amire én is gyakran képes vagyok. Így több időt igényelt az menedzselés, mint gondoltam.
Ettől függetlenül, ha bármelyiket bárki felkarolja, számíthat a technikai támogatásomra.

Az adventi időszak nagyon kapóra is jönne valami közösségi eseményhez, de rohamosan fogy az idő, s a munka mennyisége pedig nő, melyből kitekintve csak az látom, hogy egy újabb nappal kevesebb.

Szóval ne fogjátok vissza magatokat! Ha valakiben van kurázsi valami szervezkedésre, hajrá!

Személyes véleményem az ilyen, önszerveződő esemény kapcsán: Egy, fix helyszínhez kapcsolódó eseményhez mindenképp tapasztalt szervező erő kell. A mozgó események esetében nem ideális, ha egyszerre túl sokan gyűlnek össze egy helyen, mert minél nagyobb a tömeg, annál nehezebb kontrollálni. Elhanyagolhatatlan a résztvevők lelkesedése is, s az, hogy ebben minél többen osztozzanak. A hangulat megteremtéséhez az interakció is hozzátartozik, így a kisebb csoportok, egymástól független részvétele ugyancsak kissé elveszik a hétköznapokban. Szóval én valami olyasmiben gondolkodnék, mint ez a Halloween. Vinném tovább ezt a szálat.

De mint említettem ez csak az én álláspontom. Ám mindezek fényében ötletem is van. Nem tudom, milyen fogadtatásra találna, s a gyorsan fogyó idő láttán, csak akkor érdemes foglalkozni vele, ha nagyobb mértékű támogatottságra lel.

A fejemben a “mentsük meg a karácsonyt” nevet adtam neki. A lényege, hogy köztudatban lévő elemek alapján egy sztorit raknánk össze. Egy rosszfiú, nevezzük grincsnek, el akarja lopni a karácsonyt, melyet a gyerekeknek kell megmentenie, miután a felnőttek nem veszik észre az áskálódását. Ellopta a “szent” karácsonyfát és elrejtette, hogy senki ne találja meg. Ezt kell megtalálniuk a gyerekeknek karácsonyig. Mindenkinek részt kell vennie benne, illetve minél többen vesznek rész, annál nagyobb az esélye a sikernek. Díszeket rejtenénk el Őrbottyán területén, melyet akár különböző módon is meg lehetne találni. Lehetne rejtvényekhez kötni, vagy épp rejtvényeket is kitenni, melynek a megfejtésével eldugott díszeket találhatnának meg. De azt is megcsinálhatnánk, hogy UV festékkel jelölnénk meg (lábnyomszerű) nyomokat, melyeket este sétálgatva, UV zseblámpával lehetne megtalálni. Ezekből a díszekből jó sokat el lehetne rejteni, hogy mindenhol lehessen keresgélni, s szinte mindenkinek jusson min. egy-egy felfedeznivaló. A végén pedig a díszek, vagy épp a lelőhelyek tartalmaznának egy-egy részinformációt, melyet összerakva megkapnánk a “szent” karácsonyfa lelőhelyének koordinátáit. Mindebbe családokat, házakat, vállalkozásokat is bevonhatnánk, ahol esetleg titkos jelszóval lehetne információhoz, vagy épp díszhez jutni. Ezt adott esetben meg lehetne spékelni valamilyen feladvánnyal a lelkes vendégfogadók részéről. Pl. éneklés, tudás-, vagy ügyességi próba, stb., persze előre meghatározott időpontokban. A végén pedig a karácsonyfát kitennénk valahova és a díszeket felakaszhatnánk rá, vaaaagy az is lehetne a feladat, hogy adják a gyerekek olyannak a karácsonyi díszt, akiről úgy érzik, hogy szüksége van egy kis plusz szeretetre, törődésre. És ennek szellemével mentenék meg a karácsonyt.

Mit gondolsz? Vagy túl lágy állagú? 🙂

A felhasználói élmény fokozása érdekében a weboldalunk cookie-kat használunk. Az oldal használatával beleegyezik a cookie-k alkalmazásába.